Diszplázia


Kutyákra jellemző betegségcsoport, amely elsősorban a csípőízületet érinti. Hasonló, mint az emberi csípőficam, vagy az időskori “csípőkopás”. Lényege, hogy a csípőízület nem kellően, az anatómiai viszonyoknak megfelelően fejlődik, ezért a combcsont fejének és a medence ízületi vápájának az illeszkedése tökéletlen. Ez okozza az ízületi felszín kóros túlterhelődését, a porc gyors, degeneratív elváltozását. Ha ez a kóros alakú ízület hosszabb távon terhelésnek van kitéve, az még súlyosabb elváltozásokhoz vezethet, az ízületben felrakódások is kialakulnak, és egyre nagyobb a deformitás.

A diszplázia elsősorban genetikai, tehát öröklődő probléma, amelyet másodlagosan befolyásolnak táplálkozási hiányosságok, illetve a fokozott igénybevétel. Fájdalmassága miatt az állatok sántíthatnak, nem szívesen mozognak, nehezen állnak fel, vagy egyszerűen csak rendellenes pozícióban tartják a hátsó lábaikat, hogy a terhelést minél inkább csökkentsék a beteg csípőn.

A betegség korrekt megállapítása és besorolása bódított állapotban történik röntgenfelvételek segítségével, melyekről hivatalos igazolást állítunk ki a gazdinak. (Bódítás nélkül az izmok feszülése miatt még a legegyüttműködőbb kutyán sem lehet azt a pozitúrát létrehozni, amelyről korrektül elbírálható röntgenfelvétel készíthető.) Hiteles bírálat csak 12 hónapos kor felett készíthető. Tenyésztéshez feltétlenül szükséges az anyakutya vemhesítés előtt történő röntgen vizsgálata, ugyanis a diszplázia a tenyésztésből kizáró ok, ezen kívül állatvédelmi okokból támadható az a tenyésztő, aki ilyen módon fájdalommal járó öröklődő betegséget tart fenn az állományban.

Kórházunkban lehetőség van az összes működő diszplázia bíráló bizottsághoz elküldeni a felvételeket. (FDB, MNJK, Magyar Kisállat Ortopédia Egyesület, Németország, Anglia).

Amennyiben az ön kutyája diszpláziás, a tünetektől függően többféle gyógykezelés jöhet szóba. Enyhébb esetekben, vagy nagyon idős kutyáknál az ún. konzervatív terápia a célra vezető gyulladáscsökkentő, fájdalomcsillapító gyógyszerekkel. Emellett nélkülözhetetlen az ízületi porc regenerációja kondroitin-szulfát és glükóz-aminoglikán tartalmú táplálékkiegészítőkkel. (ilyenek az új-zélandi zöldkaréjú kagylóhéj kivonatot tartalmazó készítmények.)

Súlyosabb esetekben, amikor már a gyógyszerek sem segítenek, elkerülhetetlen a műtéti beavatkozás. Itt is többféle eljárás alkalmazható, mint például a combcsontfej eltávolítása, vagy protézis beültetése. Hogy az adott esetben épp melyik megoldás optimális, azt az állatorvos dönti el az elváltozás súlyosságának, illetve az állat korának és testsúlyának figyelembe vételével.

Megjegyezzük, hogy a gyógykezelés módjának megválasztásakor mindig figyelembe kell venni a fizikális vizsgálatnál tapasztaltakat is, mert e röntgenfelvételen látható elváltozás és az ízület fájdalmassága nem állnak egyenes arányban egymással. Azaz előfordul, hogy a bírálat alapján enyhe esetnek minősített csípőjű állat erős fájdalmakat mutat, alig bír lábra állni, és műtéti ellátást igényel, illetve az ellenkezője is igaz lehet – súlyos diszpláziás állat is futkározhat tünetmentesen.

Nem csak a csípőízület elváltozása lehet diszplázia. Bizonyos nagy testű kutyafajtákban előfordulhat könyökízületi torzfejlődés is. Elsősorban retrieverek, dogok, német juhászkutyák hajlamosak rá.

A csípőízülethez hasonlóan itt is enyhébb-súlyosabb fokú sántaság tapasztalható. Időnként a gazdi csak azt látja, hogy a kutyus a terhelést, futást jól bírja, de utána, amikor leül pihenni, az egyik mellső lábát megemeli, s mindig ugyanazt. Többféle elváltozás lehet, amelyek rendellenes terhelést, és ezáltal porcdegenerációt okoznak az ízületben. Ezek szűrése szintén fizikális vizsgálattal és röntgen felvételekkel együtt történik. Szükséges esetben állatorvosa javasolni fogja Önnek a műtéti beavatkozást.